2010. július 2., 20:00
Belépő: 400,-
Nyúljunk fel a polcra, és a sok doboz közül keressük ki azt, amelyikben a régi kacatokat tároljuk. Szisztematikusan nyúljunk bele, és vegyük ki az "Ifjonti hév" feliratú tartót, és a helyére tegyük vissza a magyar zenekarokkal szembeni fenntartásainkat. Megvan? Ügyeees... akkor gyere te is a ZéPébe pénteken Carbonfoolsra.
Ez most nem csak azért van, mert épp a tüsi mondja. Személyes vonatkozásoktól eltekintve is változatlanul fenntartom azt az állítást, miszerint nagyon jók. A siker kulcsa talán abban keresendő, hogy ilyet itthon még senki nem csinált előttük, tehát nincs hasonlítgatási alapja a közönségnek. Konkrétan ha úgy vesszük, azt csinálhatnak, amit csak akarnak, árkon-bokron keresztül is járhatják a saját útjukat, ha épp úgy tetszik. Tetszik, naná hogy...
Eleve jó elképzelés az, amikor két, egymástól viszonylag távol álló zenei stílust ötvöznek. Sok banda ezt csak úgy tudja megoldani, hogy vendégelőadóval dolgozik egy-egy lemezen, de ez ugye nem tartós. Személy szerint nekem már régóta nagy kedvencem ez a fajta ötvözete a rockosabb, indie-sebb és tiszta elektronikus vonalaknak. Nyilván az egyik a Muse, a másik pedig BT szeretetéből ered. Az első ilyen zenekar 'anno', másfél éve a The Fall Of Industry volt, akik azóta elég szép sikereket értek el, és folyamatosan fejlődve haladnak előre. Az ő zenéjük a hard rock és a chill keveréke, elég izgis, de nagyon jól hagzik. A másik ilyen zenekart közelebbről csak április óta ismerem, de számomra igenis meggyőző, amit látok-hallok-tapasztalok. Kicsit más a koncepciójuk, mint az Industryé, a rock inkább indie-be és populárisabb dolgokba hajlik át, míg az elektronikus keményebb, kaotikusabb, rendezetlenebb. Ehhez még hozzáadjuk Fehér Balázs hangját, és -szigorúan- rázva, nem keverve szervírozzuk.
Azért itt jegyezném meg a finomabb lelkű olvasóknak, hogy bizony, nekem is megfordult már a fejemben, hogy néhány tinilánnyal úgy bánjak el, mint Feofár Sztrogof Mihállyal. Aki az első sorok közelébe merészkedik, készüljön fel a tinilányokra, akik... paraszt legyek? ... jó, hát őszintén szólva, az ő kicsi és végtelenül korlátolt fejecskéjükben sokkal inkább dominánsak a vizuális örömökre érzékeny receptorok, mint az akusztikusok. Magyarán szólva azért mennek, hogy Balázst vagy Istit megbámulják. (A szörnyű az, hogy tanúm van rá, nem egy ilyen témájú beszélgetés-foszlányt hallottam már két dal között koncerten.)
Milyen jó, hogy elsősorban zenével foglalkozunk, trallala...
Szóval, aki kedvet kapott, azt szeretettel várom a Petőfi híd budai hídfőjénél két nap múlva. Nem hiszem, hogy eddig olyan rossz dolgokat ajánlgattam volna nektek, higgyetek nekem most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése